garabonciás

From Italian gramanzia (“witchcraft, devilry”) + -s (“with, having”, adjective-forming suffix), from negromanzia (“necromancy”), from Latin necromantia. Garaboncia (“witchcraft”) may be a back-formation.^[1]

• IPA^(key): [ˈɡɒrɒbont͡sijaːʃ]
• Hyphenation: ga‧ra‧bon‧ci‧ás
• Rhymes: -aːʃ

garabonciás (plural garabonciások)

1. (mythology) A type of wizard in Hungarian folklore, especially associated with thunderstorms and often described as wearing a black cloak and carrying a large spellbook.

   Synonym: garabonciás diák

   • 1980, István Pál Demény, “A táltos és a garabonciás Arany János műveiben”, in Népismereti dolgozatok 1980, page 229:

     A hiedelmek szerint a garabonciás sárkányon lovagolt, esetleg felhőn, és a sárkány a felhőben volt; vagy a viharfelhő volt a sárkány, a sárkány okozta a vihart, esetleg magát a vihart tekintették sárkánynak.

     According to folk beliefs the garabonciás rode a dragon, perhaps a cloud, and the dragon was in the cloud; or the storm cloud was the dragon, the dragon caused the storm, or they perhaps viewed the storm itself as a dragon.

• táltos

garabonciás (not comparable)

1. only used in garabonciás diák.
2. (dialectal, of a person) quarrelsome

• garabonciás in Géza Bárczi, László Országh, et al., editors, A magyar nyelv értelmező szótára [The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language] (ÉrtSz.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN.