jövevény
Hungarian
Etymology
From the jöv- stem of jön (“to come”) + -evény (noun-forming suffix, indicating the result or object of the action).
Pronunciation
- IPA(key): [ˈjøvɛveːɲ]
- Hyphenation: jö‧ve‧vény
Noun
jövevény (plural jövevények)
Declension
| singular | plural | |
|---|---|---|
| nominative | jövevény | jövevények |
| accusative | jövevényt | jövevényeket |
| dative | jövevénynek | jövevényeknek |
| instrumental | jövevénnyel | jövevényekkel |
| causal-final | jövevényért | jövevényekért |
| translative | jövevénnyé | jövevényekké |
| terminative | jövevényig | jövevényekig |
| essive-formal | jövevényként | jövevényekként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | jövevényben | jövevényekben |
| superessive | jövevényen | jövevényeken |
| adessive | jövevénynél | jövevényeknél |
| illative | jövevénybe | jövevényekbe |
| sublative | jövevényre | jövevényekre |
| allative | jövevényhez | jövevényekhez |
| elative | jövevényből | jövevényekből |
| delative | jövevényről | jövevényekről |
| ablative | jövevénytől | jövevényektől |
| non-attributive possessive – singular |
jövevényé | jövevényeké |
| non-attributive possessive – plural |
jövevényéi | jövevényekéi |
| possessor | single possession | multiple possessions |
|---|---|---|
| 1st person sing. | jövevényem | jövevényeim |
| 2nd person sing. | jövevényed | jövevényeid |
| 3rd person sing. | jövevénye | jövevényei |
| 1st person plural | jövevényünk | jövevényeink |
| 2nd person plural | jövevényetek | jövevényeitek |
| 3rd person plural | jövevényük | jövevényeik |
Derived terms
Compound words
Further reading
- jövevény in Géza Bárczi, László Országh, et al., editors, A magyar nyelv értelmező szótára [The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language] (ÉrtSz.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN.